Régebben írtam már erről a babáról, de akkor inkább a vásárlás okáról és a rajongásomról volt szó. Most inkább a népviseletről írok és történelméről dióhéjban.
Japán
I. e. I. századtól császárság, de XII. századtól a tényleges hatalmat a sógun (katonai kormányzó) gyakorolta. Japán évszázadokon keresztül elzárkózott a külföldiektől. Megtehette hiszen szigetország. Annyira tartottak a nyugati világ képviselőitől, hogy 1636-tól senki nem hagyhatta el az országot és nem is jöhettek vissza a külföldön tartózkodók. Egy 1638-as keresztény felkelést vérbefolytottak és a megmaradt keresztényeket a föld alá kényszerítették. 1853-ban az Egyesült Államok rákényszerítették Japánt a nyitásra. Innentől a hatalom fokozatosan visszakerült a császár kezébe, mivel a sógun elvesztette tekintélyét.
Japán a tíz legnépesebb ország közül a kilencedik, és a tíz leggazdagabb ország közül a második (rögtön az USA után). Fővárosa: Tokió. Pénzneme a jen. Államformája: alkotmányos monarchia (császárság). Éghajlata: monszun. 4 főszigetből (Hokkaidó, Honsú, Sikoku és Kjúsú) és több mint 3000 kis szigetből áll. A világ második legnagyobb papír termelője. A sok hegy miatt csak kisebb gazdaságai vannak, de magas fokúan gépesítve. A főhaszonnövény a rizs. Halászatban világelső. Étrendjükben a halak és tengergyümölcsei legalább olyan fontosak és gyakoriak, mint a rizs. Az Egyesült Államok után Japán a második legnagyobb ipari nagyhatalom.
A babáról
A hercegnő ruháját kimonónak hívják, aminek jelentése ruha, viselet. Azért hasonlít nagyon a kínai népviseletre, mert a japánok tőlük kölcsönözték az alapjait, de ahogy azt a japánoktól már megszoktuk nagyon tanulékonyak, sok mindent ellesnek és a saját szájuk ízére alakítják. A különbség mégis szembeötlő. A kimonó eleinte nem egyrészes volt, hanem elkülönült egy felső és egy alsó részre, amit középen az öv (obi) tartott össze. Manapság egyrészes, de a szétnyílástól még mindig az obi óvja meg. Egy alsó kimonót, úgynevezett hanerit is szokás alávenni, télen többet is. A ruha ujja szinte a földig ér, és össze van varrva. Gyakorlatilag zsebként használták ezeket az ujjakat. Kisebb tárgyakat, erszényt, legyezőt tartottak benne. Nyáron az ujjától jól szellőzik. A kimonó színe és mintája az évszakhoz, az alkalomhoz és a viselője családi állapotához igazodik. Általában minél fiatalabb valaki, annál világosabb és nagyobb mintájú ruhát hord. A japánok nagyon érzékenyek a természet apró változásaira, ami a költészetükből és a szokásaikból is kitűnik. A hercegnő (japánul: hime) viseletét a doboz szerint a tavaszi cseresznyevirágzás ihlette, ami egy ünnep is a japánoknál. Ilyenkor családostul, vagy barátokkal kiülnek a parkokba nézni a virágzó fákat.
Eleinte csak selyemből és pamutból készült a kimonók. A lábbeli is különleges. A fehér pamut zokni (tabi) egyujjas, hogy a nagylábujj elkülönüljön, ami a fapapucs (zori vagy geta) felvétele miatt kell.
Manapság ritkán hordják a kimonót utcai viseletként, leginkább ünnepek, fesztiválok (matcuri) alkalmával öltik fel. Egyébként ők is nyugati stílusú (jo-fuku) ruhákba öltöznek. Legelőször a Szicsigoszan ünnepén (nov. 15.) hordják. Ez az ötéves fiúk és a hét- és hároméves lányok ünnepe, amikor a gyerekek először ölthetnek kimonót. Ellenben vannak olyan foglalkozások, ahová kötelező a kimonó viselete. Ilyenek a gésák, a sintó pap és papnő, valamint a szumó birkózók.
A hajukat általában szorosan felkontyolták, és fésűkkel, egyéb hajba valókkal díszítették.
Emelkedett hangulatban szokás haikukat költeni vagy híresebbeket felemlegetni. A haiku költészet elmélázó, merengő hangvételű; témáját tekintve általában természet csodáló. Emellett még az Ikebana, vagyis a jelképes virágrendezés is egy természet értékeit kiemelő „költészet/művészet”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése