A Dolls of the World szérián belül megjelent The Princess Collection következő darabja, a 2001-ben kiadott Princess of China kerül most terítékre.
A babáról, és a viseletről
Kína hatalmas kiterjedésének köszönhetően többféle, alapokban hasonló tradicionális viselet fejlődött ki. (Bár ehhez nem feltétlen kell nagy terület. Gondoljunk csak bele Magyarország 1000 éves határain belül hányféle viselet létezett/ik.) A két leginkább elkülönülő stílus Kínában a Han és a Mandzsu. A ruha mindkét esetben lehet egyrészes vagy kétrészes is. Kétrészes esetén egyértelműen elkülönül a szoknya (chang) vagy a nadrág (ku). A harmóniára törekvő kínaiaknál a kétrészes ruha esetében is az alapszín megegyezik a két ruhadarabon, de nem ritka hogy az egész minta is.
A mi hercegnőnk a Mandzsu stílust követi, és egyrészes ruhát visel. Az alapvető különbség a két irányzat között, hogy a Mandzsunak szűk, hengeres ujja van, és gallérja, amire a ruhahajtása merőleges a nyaknál és innen fut tovább oldalra. (Ennek megnevezése Pao.) Amíg a Han ruha ujja hosszú és laza, nagyon hasonlít a japán kimono ujjáéhoz, de ez rögtön a hónaljból indul, lekerekített és valamivel rövidebb. Nincs gallérja, vagy csak hátul, a hajtása középen vagy közvetlen a nyak alatt, vagy a mellkason ér össze, így lazább. A Han ruha jobban hasonlít a mi köntöseinkre. Úgy nevezik, hogy Yi (ji).
Az egyrészeseket gyakran övvel is megkötik, és még ez alá is fel lehet venni nadrágot vagy plusz szoknyát. (Gondolom télen itt is praktikus volt a réteges öltözködés.)
A hercegnő Barbie ruháját lótusz (tavirózsa) virágokkal díszítették, ami a tisztaság jelképe. A haját hagyományos módon felfésülték, és virág díszeket tettek bele. A koronáját szinte egy az egyben az utolsó császár, Pu-ji (Hsuan T'ung) feleségének, Wan Rongnak fejdísze ihlette (lásd lentebb – a kép a newsgd.com-ról származik). Az arca plusz pirosított is kapott, a szája pedig élénkpiros rúzst. Összességében nagyon szép és egyedi lett, emellett (amiért nagyon szeretem ezt a sorozatot) hasonlít egy kínai nőre.
Kínáról
Kína a világ legnépesebb országa, bár területileg csak a harmadik legnagyobb Oroszország és Kanada után. Lélekszáma a Föld egyötöde. Népsűrűsége: 126 fő/km2. Az a hatalmas térség, amit mi Kínaként ismerünk, azt hivatalosan Kínai Népköztársaságnak nevezik, és 1949 óta igényt tart Tajvanra (a szigetet és az országot is szokás így hívni), amely önálló Kínai Köztársaság néven, fővárosa Tajpej. Tajvan tartja magát az ország jogos képviselőjének, ellenben azzal egyetért a pekingi kommunista kormányzattal, hogy ők Kína 23. tartománya. Kína 1950-ben szállta meg Tibetet. 1997 óta a volt brit gyarmat, Hongkong ismét Kína része. Közel 2000 évig függött Vietnam és Korea Kínától változómértékben.
Sok mindenről nevezetes még Kína: Például Kínában található a világ legmagasabb csúcsa a Csomolungma (Mount Everest). Kézművesipara (selyem, porcelán), találékonysága (nyomtatás, puskapor) és terményei (tea) legendásak. Civilizációja még az egyiptomi kultúránál is régebbi gyökerekre tekint vissza. A 2400 km hosszú Nagy Falat, amit még a világűrből is látni lehet, i. e. 200 körül építették, hogy távol tartsa az északi barbár törzseket. Az ország gyakorlatilag önellátó volt, ezért nem is nagyon kereskedtek nyugatiakkal. Egészen XVIII. századig. Az ópiumháborúban azonban megmutatkozott Kína technikai elmaradása a britektől. Egészen eddig meg voltak róla győződve a kínaiak, hogy nem tanulhatnak a nyugatiaktól semmit. Kína folyamatosan gyöngült, és végül 1912-ben lemondott az utolsó császár, aki 6 éves volt.
Az altáji (kazah, kirgiz, üzbég, ujgur), mongol (mongol, mongvor, daghúr, ojrát, tunghsziang) és mandzsu-tunguz (mandzsu, evenki) nyelveket beszélik. A kínai nyelvjárások (hakka, jüe, kan, min, sziang, vu) igazából önálló nyelvek. A hivatalos nyelv a mandarin, amit ők putonghua-nak neveznek. A kormányzat igyekezett ezt elterjeszteni a többi nyelvrovására. Hagyományosan, 1956 előtt még függőlegesen, jobbról-balra írtak és olvastak (mint, ahogy a japánok ma is), de ma már vízszintesen, balról-jobbra, mint nyugaton.
A babáról, és a viseletről
Kína hatalmas kiterjedésének köszönhetően többféle, alapokban hasonló tradicionális viselet fejlődött ki. (Bár ehhez nem feltétlen kell nagy terület. Gondoljunk csak bele Magyarország 1000 éves határain belül hányféle viselet létezett/ik.) A két leginkább elkülönülő stílus Kínában a Han és a Mandzsu. A ruha mindkét esetben lehet egyrészes vagy kétrészes is. Kétrészes esetén egyértelműen elkülönül a szoknya (chang) vagy a nadrág (ku). A harmóniára törekvő kínaiaknál a kétrészes ruha esetében is az alapszín megegyezik a két ruhadarabon, de nem ritka hogy az egész minta is.
A mi hercegnőnk a Mandzsu stílust követi, és egyrészes ruhát visel. Az alapvető különbség a két irányzat között, hogy a Mandzsunak szűk, hengeres ujja van, és gallérja, amire a ruhahajtása merőleges a nyaknál és innen fut tovább oldalra. (Ennek megnevezése Pao.) Amíg a Han ruha ujja hosszú és laza, nagyon hasonlít a japán kimono ujjáéhoz, de ez rögtön a hónaljból indul, lekerekített és valamivel rövidebb. Nincs gallérja, vagy csak hátul, a hajtása középen vagy közvetlen a nyak alatt, vagy a mellkason ér össze, így lazább. A Han ruha jobban hasonlít a mi köntöseinkre. Úgy nevezik, hogy Yi (ji).
Az egyrészeseket gyakran övvel is megkötik, és még ez alá is fel lehet venni nadrágot vagy plusz szoknyát. (Gondolom télen itt is praktikus volt a réteges öltözködés.)
A hercegnő Barbie ruháját lótusz (tavirózsa) virágokkal díszítették, ami a tisztaság jelképe. A haját hagyományos módon felfésülték, és virág díszeket tettek bele. A koronáját szinte egy az egyben az utolsó császár, Pu-ji (Hsuan T'ung) feleségének, Wan Rongnak fejdísze ihlette (lásd lentebb – a kép a newsgd.com-ról származik). Az arca plusz pirosított is kapott, a szája pedig élénkpiros rúzst. Összességében nagyon szép és egyedi lett, emellett (amiért nagyon szeretem ezt a sorozatot) hasonlít egy kínai nőre.
Kínáról
Kína a világ legnépesebb országa, bár területileg csak a harmadik legnagyobb Oroszország és Kanada után. Lélekszáma a Föld egyötöde. Népsűrűsége: 126 fő/km2. Az a hatalmas térség, amit mi Kínaként ismerünk, azt hivatalosan Kínai Népköztársaságnak nevezik, és 1949 óta igényt tart Tajvanra (a szigetet és az országot is szokás így hívni), amely önálló Kínai Köztársaság néven, fővárosa Tajpej. Tajvan tartja magát az ország jogos képviselőjének, ellenben azzal egyetért a pekingi kommunista kormányzattal, hogy ők Kína 23. tartománya. Kína 1950-ben szállta meg Tibetet. 1997 óta a volt brit gyarmat, Hongkong ismét Kína része. Közel 2000 évig függött Vietnam és Korea Kínától változómértékben.
Sok mindenről nevezetes még Kína: Például Kínában található a világ legmagasabb csúcsa a Csomolungma (Mount Everest). Kézművesipara (selyem, porcelán), találékonysága (nyomtatás, puskapor) és terményei (tea) legendásak. Civilizációja még az egyiptomi kultúránál is régebbi gyökerekre tekint vissza. A 2400 km hosszú Nagy Falat, amit még a világűrből is látni lehet, i. e. 200 körül építették, hogy távol tartsa az északi barbár törzseket. Az ország gyakorlatilag önellátó volt, ezért nem is nagyon kereskedtek nyugatiakkal. Egészen XVIII. századig. Az ópiumháborúban azonban megmutatkozott Kína technikai elmaradása a britektől. Egészen eddig meg voltak róla győződve a kínaiak, hogy nem tanulhatnak a nyugatiaktól semmit. Kína folyamatosan gyöngült, és végül 1912-ben lemondott az utolsó császár, aki 6 éves volt.
Az altáji (kazah, kirgiz, üzbég, ujgur), mongol (mongol, mongvor, daghúr, ojrát, tunghsziang) és mandzsu-tunguz (mandzsu, evenki) nyelveket beszélik. A kínai nyelvjárások (hakka, jüe, kan, min, sziang, vu) igazából önálló nyelvek. A hivatalos nyelv a mandarin, amit ők putonghua-nak neveznek. A kormányzat igyekezett ezt elterjeszteni a többi nyelvrovására. Hagyományosan, 1956 előtt még függőlegesen, jobbról-balra írtak és olvastak (mint, ahogy a japánok ma is), de ma már vízszintesen, balról-jobbra, mint nyugaton.
