Szent Patrik napja és az ír népviseletek

Szent Patrik napja

Március 17-én van Szent Patrik napja, ami elsősorban ír hagyományokon alapul, de egész Nyugat-Európában megtalálhatók nyomai. 

"Patrik, az írek térítője és nemzeti szentje (†461). [...] Névünnepén az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek és így köszönnek egymásnak: „áldjon meg az Isten és Szent Patrik”. A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el a zöld szigetről, vagyis Írországból a mérges kígyókat. A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang neve azóta is Szent Patrik purgatóriuma, amelynek a középkor épületes vízió-irodalmában nagy híre volt."-írja a Jeles Napok.

Budapesten első ízben 2011-ben szervezte meg az Ír- Magyar Üzleti Kör (IHBC) a Szent Patrik napi Fesztivált nagy sikerrel, 500 fő részvételével, mely rögtön Közép-Kelet Európa legnagyobb ilyen eseményévé vált. 2012-ben már több mint ezren vonultak fel az ír nemzeti ünnepen fővárosunkban. Idén is sokan ellátogattak az eseményre. A szervezők azt kérték a résztvevőktől, hogy öltözzenek zöldbe.

Ír babák

Írország éghajlata nedves. Ez kedvez a növények évszaktól független burjánzásának, ezért kaphatta a „Zöld Sziget” elnevezést (angol nyelven "Emerald Island" vagyis Smaragd Sziget, lehet köze vajon Óz Smaragd városához???). Legismertebb nemzeti szimbóluma is egy zöld növény, a háromlevelű lóhere. Amihez Szent Patrik neve fűződik újfent. A szerzetes egy háromlevelű lóhere segítségével igyekezett megértetni híveivel a szentháromság lényegét. Ne feledjük az írek mélyen vallásosak. Egyfelől a katolikus hitük nagyon erős, másrészről az ország minden táján kelta romokat lehet találni.

Így már nincs mit csodálkozni azon, hogy bármelyik ír babát is nézzük a ruháján a zöld színek dominálnak, amihez arany kiegészítők és a vörös haj illik a legjobban. A 2001-ben kiadott Princess of Ireland olivazöld, gyűrt ruháján kelta motívumok fedezhetők fel. Ezek a kelta keresztek, fonatok és láncolatok, amik jelképezik az életet, a lelket és a hitet. Az erdőzöld köpenyét egy úgynevezett Tara brossal fogja össze és rögzíti, amit mostanában az ír sztepptáncosok is szoktak viselni a ruhájukon. 

A 2011-es baba az ír földművesek hagyományos táncoshoz viselt ünneplőjét hordja. Ennek az ünneplőnek a fűzőjén szintén felfedezhetők kacskaringós kelta növényi motívumok, amiket eredetileg hímeztek vagy festettek. Hajába a csillogó strasszköves tiara a show része. Táncos lábú nemzetről lévén szó a szoknyának bőnek kell lennie, hogy teret adjon a mozgásnak. A szoknyát merevíteni kellett, hogy a motívumok ne tűnjenek el (ennek a babának a szoknyáján pont nincs), így a ruha "X" sziluettet mutat. Lábán a hornpipe névre hallgató szteppcipő látható. A mai cipők jellegzetessége, hogy üvegszaruból készült, kettéosztott talpuk van, melynek erőteljesen éles a hangja. Eleinte fekete harisnyát hordtak, de aztán megjelentek a nőknél is, a férfiakhoz hasonlóan, a fehér zokni, amit manapság speciális ragasztóval rögzítenek. Igaz a babán harisnya van. 1994-ben az Eurovíziós dalfesztiválon a Riverdance sztárja, Michael Flatley és partnernője, Jean Butler egy 7 perces számot adtak elő, mely után a világ figyelme kezdett egyre jobban az ír tánc felé fordulni. Azóta az ír sztepptánc virágkorát éli.

Akit az ír néptánc története érdekel annak ezt az oldalt ajánlom:

Irishfeet

Források:
Jeles Napok
Tudtad? blog
Fordítgat blog
Metropol.hu
Wikipédia
Textilipari műszaki és tudományos egyesület lapja

Thai, Kambodzsai és Indonéz baba

A viseletek hasonlósága miatt egy kalap alávettem a 3 országot, Thaiföldet, Kambodzsát és Indonéziát. Mivel szomszédos országok talán nem is meglepő ez a hasonlóság. Sőt a 1–6. századig a mai Kambodzsa, és Thaiföld (Malajziával, Laosszal és Dél-Vietnammal egyetemben) alkották a buddhista Funan-birodalmat, amely Kínával laza vazallusi függésben állt. Kínai hatás mellett az indiai is érvényesült ezekben az országokban. Indonézia azonban nem buddhista ország, hanem muszlim és a világ negyedik legnépesebb országa.

Thai

Amikor erről a térségről beszélünk az első képek között, amik bevillannak az agyunkba ott vannak a táncos lányok (az úszó városok és buddhista templomok mellett). A tradicionális tánc neve Lacon, és minden apró kar- és fejmozdulatnak jelentése van. Az 1998-ban kiadott Thai Barbie (Collector Edition) viselete egy perada kembanból, egy szampurból, egy kebadzsának nevezett övből és egy szarongból áll, valamint egy tradicionális fejdíszből, amit blangkonnak neveznek és egy Watra, vagyis templomra hasonlít. 

A kemban egy ujjatlan mellény, amit a perada nevű anyagból készítettek. Ezt az anyagot csak az előkelő emberek engedhették meg maguknak, és annyira megbecsülték, hogy csak férfiak készíthették el. 

A  szarong egy szoknya, amit a szongkettechnikával szokás elkészíteni. (Ahogy a szampurt is.) A technika abból áll, hogy arany- vagy ezüstszálakból festésnek ellenálló rácsozatra virág- és növényi motívumokat visznek fel. Ez a csillogó anyag az előkelőséget emeli ki. (A két karkötője is az aranyszínű a babának.)

A szampur egy kötényszerű anyag, ami a nyakból indul és eredetileg a mellkast védve és díszíve gyöngyökkel, drágakövekkel, de ezen a babán olyan mintha hátravetették volna, amolyan palástként.

Egy valami hiányzik a táncos lányról: az erőteljes smink, ami ezeket a táncosnőket jellemzi még.

Egyébként Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, mely soha nem vált nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává. 1949-ig a hivatalos neve Sziám (innen származik a híres sziámi macska). Fővárosa Bangkok (főkikötő és ipari központ). A legtöbben a fővárosban és annak vonzáskörzetében laknak.

Kambodzsa

A 2003-ban kiadott Princess of Cambodia (Collector Edition) az ókori Khmer Birodalom (802–1431) hercegnője. A Khmer Birodalom uralkodói folyamatos hadjáratokat vezettek a szomszédos országokba, és egy időben  Laosz, Thaiföld és Dél-Vietnam is a hatalmukban volt. A birodalom fővárosa sokáig Angkor volt. A khmer aranykor után Kambodzsa felváltva sziámi (/thai) és vietnámi uralom alatt élt, majd 1906-tól francia fennhatóság alá került. 1941-ben Japán elfoglalt, de aztán '45 után újra visszakerült a franciák kezére. 1953-tól lett független állam.

A hercegnő ruhája sok hasonlóságot mutat a Thai és az Indiai baba ruhájával is. A szarong (szoknya), a kebadzsa (öv) és az ujjatlan felső itt is megjelenik, valamint az indiai szárihoz hasonló vállkendő. Az arany és a türkiz színek dominálnak, amelyek kiemelik származását. Az ékszerei is királyiak. Az arca igazán egyedi festésű. Ez volt a gyűjtői babák egyike, amelyik miatt eldöntöttem, hogy én is gyűjtő leszek.

Indonézia

Szumátra Indonézia 5 legnagyobb szigetének egyike (Jáva, Borneó, Celebesz és Új-Guinea mellett). A világ hatodik legnagyobb szigete és Indonézia fővárosa, Jakarta is ezen a szigeten található.

A Szumátra-Indonézia (Pink Label) babát 2007-ben adták ki. Ahhoz képest, hogy trópusi az éghajlat Szumátrán (esőerdők jellemzik és több mint tíz nemzeti parkja van) elégé túl öltözött az elöző babákhoz képest is a hosszú ujjú és szárú ruhájával. (Talán a muszlim vallás miatt?) Ami egyébként gyönyörű! Azért nagyon hasonlít az előző kettőhöz: neki is hatalmas tiarája van és gyönyörű ékszerei, a ruhája szintén apró növénymintás, az arany és a kék színek itt is hangsúlyosak, a cipője orra felfelé görbül. Haja pedig elég hosszú, de jól áll neki.

Akit jobban érdekelnek a részletek a forrásokban tovább tájékozódhat:

Kambodzsa
Kambodzsai részletes útleírás

Indonézia

Szumátra

Thaiföld

Újabb Doll of the World babák

A Doll of the World sorozaton belül most is négy kontinensről adtak ki egy-egy népviseletes babát, plusz egyet: India, Mexikó, Hollandia, Chile, +Hawaii.

Igazából nekem lassan kezdenek unalmasak lenni az újra kiadások, bár tény, hogy némelyik szebb, mint a régiek. De van amiből 2-3 évvel ezelőtt is adtak már ki nem is egyet. Tehát a modern, felújított (nem játék baba arcú) változata már létezik. Gondolok itt az indiai és mexikói babára. Mindkettőből volt a "Princess of the World" 2001 és 2005 között megjelent babái között, és a "Festival of the World" 2006 és 2008 között megjelent sorozaton belül is. Azt hiszem, hogy a Festival of the World sorozatban szereplő India (Diwali) és Mexikó (Cinco de Mayo) sokkal jobban is néznek ki mint a most júniusban megjelenők. (A Diwali egyébként az egyik legkeresettebb és ezzel együtt legdrágább baba a Doll of the World sorozatból.) Persze tudom az újonnan becsatlakozott gyűjtőknek is kell valami...

Azzal próbálják a régi gyűjtőknek is szimpatikussá tenni az új sorozatot, hogy adnak a babák mellé egy-egy kis állatot és a dobozuk bőrönd szerűen van kialakítva.

Aminek viszont szívből örülök, hogy végre elővették Hollandiát. Ha a valóságban is ilyen helyes pofija lesz szívesen beszerezném.

Hawaii és Chile se rossz, belölük se volt még modern változat.

The Princess of the World 4. - Princess of China

A Dolls of the World szérián belül megjelent The Princess Collection következő darabja, a 2001-ben kiadott Princess of China kerül most terítékre.

A babáról, és a viseletről

Kína hatalmas kiterjedésének köszönhetően többféle, alapokban hasonló tradicionális viselet fejlődött ki. (Bár ehhez nem feltétlen kell nagy terület. Gondoljunk csak bele Magyarország 1000 éves határain belül hányféle viselet létezett/ik.) A két leginkább elkülönülő stílus Kínában a Han és a Mandzsu. A ruha mindkét esetben lehet egyrészes vagy kétrészes is. Kétrészes esetén egyértelműen elkülönül a szoknya (chang) vagy a nadrág (ku). A harmóniára törekvő kínaiaknál a kétrészes ruha esetében is az alapszín megegyezik a két ruhadarabon, de nem ritka hogy az egész minta is.

A mi hercegnőnk a Mandzsu stílust követi, és egyrészes ruhát visel. Az alapvető különbség a két irányzat között, hogy a Mandzsunak szűk, hengeres ujja van, és gallérja, amire a ruhahajtása merőleges a nyaknál és innen fut tovább oldalra. (Ennek megnevezése Pao.) Amíg a Han ruha ujja hosszú és laza, nagyon hasonlít a japán kimono ujjáéhoz, de ez rögtön a hónaljból indul, lekerekített és valamivel rövidebb. Nincs gallérja, vagy csak hátul, a hajtása középen vagy közvetlen a nyak alatt, vagy a mellkason ér össze, így lazább. A Han ruha jobban hasonlít a mi köntöseinkre. Úgy nevezik, hogy Yi (ji).

Az egyrészeseket gyakran övvel is megkötik, és még ez alá is fel lehet venni nadrágot vagy plusz szoknyát. (Gondolom télen itt is praktikus volt a réteges öltözködés.)

A hercegnő Barbie ruháját lótusz (tavirózsa) virágokkal díszítették, ami a tisztaság jelképe. A haját hagyományos módon felfésülték, és virág díszeket tettek bele. A koronáját szinte egy az egyben az utolsó császár, Pu-ji (Hsuan T'ung) feleségének, Wan Rongnak fejdísze ihlette (lásd lentebb – a kép a newsgd.com-ról származik). Az arca plusz pirosított is kapott, a szája pedig élénkpiros rúzst. Összességében nagyon szép és egyedi lett, emellett (amiért nagyon szeretem ezt a sorozatot) hasonlít egy kínai nőre.

Kínáról
Kína a világ legnépesebb országa, bár területileg csak a harmadik legnagyobb Oroszország és Kanada után. Lélekszáma a Föld egyötöde. Népsűrűsége: 126 fő/km2. Az a hatalmas térség, amit mi Kínaként ismerünk, azt hivatalosan Kínai Népköztársaságnak nevezik, és 1949 óta igényt tart Tajvanra (a szigetet és az országot is szokás így hívni), amely önálló Kínai Köztársaság néven, fővárosa Tajpej. Tajvan tartja magát az ország jogos képviselőjének, ellenben azzal egyetért a pekingi kommunista kormányzattal, hogy ők Kína 23. tartománya. Kína 1950-ben szállta meg Tibetet. 1997 óta a volt brit gyarmat, Hongkong ismét Kína része. Közel 2000 évig függött Vietnam és Korea Kínától változómértékben.

Sok mindenről nevezetes még Kína: Például Kínában található a világ legmagasabb csúcsa a Csomolungma (Mount Everest). Kézművesipara (selyem, porcelán), találékonysága (nyomtatás, puskapor) és terményei (tea) legendásak. Civilizációja még az egyiptomi kultúránál is régebbi gyökerekre tekint vissza. A 2400 km hosszú Nagy Falat, amit még a világűrből is látni lehet, i. e. 200 körül építették, hogy távol tartsa az északi barbár törzseket. Az ország gyakorlatilag önellátó volt, ezért nem is nagyon kereskedtek nyugatiakkal. Egészen XVIII. századig. Az ópiumháborúban azonban megmutatkozott Kína technikai elmaradása a britektől. Egészen eddig meg voltak róla győződve a kínaiak, hogy nem tanulhatnak a nyugatiaktól semmit. Kína folyamatosan gyöngült, és végül 1912-ben lemondott az utolsó császár, aki 6 éves volt.

Az altáji (kazah, kirgiz, üzbég, ujgur), mongol (mongol, mongvor, daghúr, ojrát, tunghsziang) és mandzsu-tunguz (mandzsu, evenki) nyelveket beszélik. A kínai nyelvjárások (hakka, jüe, kan, min, sziang, vu) igazából önálló nyelvek. A hivatalos nyelv a mandarin, amit ők putonghua-nak neveznek. A kormányzat igyekezett ezt elterjeszteni a többi nyelvrovására. Hagyományosan, 1956 előtt még függőlegesen, jobbról-balra írtak és olvastak (mint, ahogy a japánok ma is), de ma már vízszintesen, balról-jobbra, mint nyugaton.

The Princess of the World 3. - Princess of the Korean Court

Korea

Korea az i. sz. VII századtól önálló állam, bár később is sokban függőt Kínától. 1890-től japán fennhatóság alá került, 1910-ben pedig magába olvassa (ahogy Németország Ausztriát). A második világháborúban a megszálló szovjet és amerikai csapatok ketté osztották 1945-ben. Így lett Észak-Korea szovjet mintára kommunista állam, és Dél-Korea nyugati köztársaság. (1950-53-ig Észak-Korea Kína segítségével megszállta Dél-Koreát, akiknek az ENSZ sietett segítségére.)

Korea pénzneme a von, éghajlata monszun. Észak-Korea fővárosa és egyben legnagyobb városa Phenjan. Államformája: népi demokratikus köztársaság. Dél-Korea fővárosa és legnagyobb városa Szöul, a világ 15. legnépesebb városa. Államformája: köztársaság. Dél-Korea Ázsia harmadik legnagyobb ipari nagyhatalma Japán és Kína után. Termesztenek rizst, de fontos még a többi gabona, és zöldség- gyümölcsféle is.

A babáról

A dobozon lévő képen a hercegnő és katonai kísérete látható; valamint a háttérben a Szöul középpontjában fekvő Kjöngbok királyi palota, azon belül is a Hjangvondzsong-pavilon, ami a király szálláshelye volt. A baba 14-16. századbeli lehet, ugyanis a fent említett palota ekkor tájt volt használatban.

Ebben az időszakban (és már néhány évszázaddal előbb is) minden rendű és rangú asszony és lány ilyen ruhát hordott. A rangot a kiegészítők és a ruha színe és mintázata határozta meg. A hosszú ujjú, rövid felsőt jeogorinak hívják, ami elöl és hátul rálóg a lefelé bővülő, földig érő szoknyára, a chimára. A jeogorit egy levehető gallér, a dongjeong díszíti; valamint egy szalag, amit otgoreumnak neveznek. A fejére egy több méter hosszú fonott parókát csavartak, ami a gache nevet viseli. A gache-t az előkelő származásúak gyakran arany vagy ezüst ékszerekkel díszítették, a csat formájúakat tteoljomnak hívják. A legdíszesebb előkelő ruhákat szimbolikus jelentésű állati és növényi mintákkal tarkították, amik a hiedelem szerint védelmet és szerencsét hoznak a viselőjére. A viselet összefoglaló neve Dél-Koreában hanbok (jelentése ugyancsak ruha, viselet), Észak-Koreában joseon-ot.

The Princess of the World 2. - Princess of Japan

Régebben írtam már erről a babáról, de akkor inkább a vásárlás okáról és a rajongásomról volt szó. Most inkább a népviseletről írok és történelméről dióhéjban.

Japán

I. e. I. századtól császárság, de XII. századtól a tényleges hatalmat a sógun (katonai kormányzó) gyakorolta. Japán évszázadokon keresztül elzárkózott a külföldiektől. Megtehette hiszen szigetország. Annyira tartottak a nyugati világ képviselőitől, hogy 1636-tól senki nem hagyhatta el az országot és nem is jöhettek vissza a külföldön tartózkodók. Egy 1638-as keresztény felkelést vérbefolytottak és a megmaradt keresztényeket a föld alá kényszerítették. 1853-ban az Egyesült Államok rákényszerítették Japánt a nyitásra. Innentől a hatalom fokozatosan visszakerült a császár kezébe, mivel a sógun elvesztette tekintélyét.

Japán a tíz legnépesebb ország közül a kilencedik, és a tíz leggazdagabb ország közül a második (rögtön az USA után). Fővárosa: Tokió. Pénzneme a jen. Államformája: alkotmányos monarchia (császárság). Éghajlata: monszun. 4 főszigetből (Hokkaidó, Honsú, Sikoku és Kjúsú) és több mint 3000 kis szigetből áll. A világ második legnagyobb papír termelője. A sok hegy miatt csak kisebb gazdaságai vannak, de magas fokúan gépesítve. A főhaszonnövény a rizs. Halászatban világelső. Étrendjükben a halak és tengergyümölcsei legalább olyan fontosak és gyakoriak, mint a rizs. Az Egyesült Államok után Japán a második legnagyobb ipari nagyhatalom.

A babáról

A hercegnő ruháját kimonónak hívják, aminek jelentése ruha, viselet. Azért hasonlít nagyon a kínai népviseletre, mert a japánok tőlük kölcsönözték az alapjait, de ahogy azt a japánoktól már megszoktuk nagyon tanulékonyak, sok mindent ellesnek és a saját szájuk ízére alakítják. A különbség mégis szembeötlő. A kimonó eleinte nem egyrészes volt, hanem elkülönült egy felső és egy alsó részre, amit középen az öv (obi) tartott össze. Manapság egyrészes, de a szétnyílástól még mindig az obi óvja meg. Egy alsó kimonót, úgynevezett hanerit is szokás alávenni, télen többet is. A ruha ujja szinte a földig ér, és össze van varrva. Gyakorlatilag zsebként használták ezeket az ujjakat. Kisebb tárgyakat, erszényt, legyezőt tartottak benne. Nyáron az ujjától jól szellőzik. A kimonó színe és mintája az évszakhoz, az alkalomhoz és a viselője családi állapotához igazodik. Általában minél fiatalabb valaki, annál világosabb és nagyobb mintájú ruhát hord. A japánok nagyon érzékenyek a természet apró változásaira, ami a költészetükből és a szokásaikból is kitűnik. A hercegnő (japánul: hime) viseletét a doboz szerint a tavaszi cseresznyevirágzás ihlette, ami egy ünnep is a japánoknál. Ilyenkor családostul, vagy barátokkal kiülnek a parkokba nézni a virágzó fákat.

Eleinte csak selyemből és pamutból készült a kimonók. A lábbeli is különleges. A fehér pamut zokni (tabi) egyujjas, hogy a nagylábujj elkülönüljön, ami a fapapucs (zori vagy geta) felvétele miatt kell.

Manapság ritkán hordják a kimonót utcai viseletként, leginkább ünnepek, fesztiválok (matcuri) alkalmával öltik fel. Egyébként ők is nyugati stílusú (jo-fuku) ruhákba öltöznek. Legelőször a Szicsigoszan ünnepén (nov. 15.) hordják. Ez az ötéves fiúk és a hét- és hároméves lányok ünnepe, amikor a gyerekek először ölthetnek kimonót. Ellenben vannak olyan foglalkozások, ahová kötelező a kimonó viselete. Ilyenek a gésák, a sintó pap és papnő, valamint a szumó birkózók.

A hajukat általában szorosan felkontyolták, és fésűkkel, egyéb hajba valókkal díszítették.

Emelkedett hangulatban szokás haikukat költeni vagy híresebbeket felemlegetni. A haiku költészet elmélázó, merengő hangvételű; témáját tekintve általában természet csodáló. Emellett még az Ikebana, vagyis a jelképes virágrendezés is egy természet értékeit kiemelő „költészet/művészet”.

The Princess of the World 1. - Princess of the Renaissance

A korról

Bemutatom a reneszánsz kori Firenze városának hercegnőjét. Ebben a korban még város államok léteztek, aminek ugyan nem volt királya és királynője, ahogy a baba doboza állítja, hanem nagyhatalmú és befolyásos családjai voltak, mint a Mediciek (ők éltek Firenzében) vagy a Sforzák. Ezek a családok a kereskedelemből gazdagodtak meg. Ugyanis a keletről érkező kereskedőhajóknak ki kellett kötniük Itáliában.

Firenze nem csak a kereskedelemből, hanem a szövőiparból is szerzett tetemes bevételt, (mivel az itt szőtt selyem egész Európában kapós volt,) valamint a pénzváltóiból.

A XV-XVI. század Itáliája a klasszikus műveltség újjáéledését, és emberközpontú élet szemléletet támogatta. A nagy családok mind fényűzésben éltek, de nem feledkeztek meg a tehetségek felkarolásáról sem. Zenészeket, festőket, költőket és mindenféle művész embereket foglalkoztattak.

Firenze a Medici családnak több középületet és templomot is köszönhet. Illetve saját palotáik gazdag díszítésével is kiváló művészeket bíztak meg. A hétköznapi élethez pedig hozzátartoztak a muzsikusok, akik ha nem játszottak, tanították az uruk gyermekeit a hangszereken játszani, énekelni.

A babáról

Először mikor kibontottam a babát nagyon meglepődtem, ugyanis azt hittem, hogy ennek a reneszánsz szépségnek két copfba van fonva a haja, de tévedtem. A tarkóján lévő kontytól/csigától eredve kétfelé van elválasztva a haja, ami innentől szép loknikban lóg.

Egész viseletét a kék, fehér és arany színek jellemzik. A kék és az arany a gazdagság színe. Az aranyat gondolom nem kell magyarázni. A kék szín előállítása régen elég költséges volt, ezért csak a jómódúak engedhették meg maguknak a kékre festett ruhákat. Nem is beszélve az igazgyöngyről, ami ma is nagy érték.

Amit furcsálltam az az egyszerű cipő. A hercegnőknek nem csak a ruhájuk, de az apró kiegészítőjük is korhű szokott lenni. Szerintem a reneszánsz-kori Olaszországban díszes (esetleg ékkővel díszitett) cipőjük volt a nemeseknek. Ehhez képest csak egy sima sarkatlan játékbaba cipője van a hercegnőnek.

Kleopátra baba

A Mattel legújabb kiadású babái közé tartozik egy Kleopárta baba, ami önmagában nagyon szép csak kicsit alul-öltözött. Addig amíg nem láttam róla eredeti fotót nem tudom eldönteni szeretném-e, bár az elizabeth taylor-os Cleopatra még mindig jobban tetszik.

Egyik előző bejegyzésemben már írtam, hogy szeretnék majd venni egy egyiptomi babát. Akkor még csak a Doll of the world sorozat hercegnője, a Princess Of The Nile, és a The Great Eras sorozat tagja, a Egyptian Queen jutott eszembe. Azóta rájöttem, hogy leginkább az elizabeth taylor-os fogott meg. Valamikor majd megszerzem, ha úgy lesz alkalmam. Remélem...

Dolls of the World

30 éve indult a Dolls of the World sorozata Barbie-nak. Ahogy a neve is mutatja a világ népviseleteit, és az emberek karakterisztikus jellemzőit akarták visszaadni a babákon. Eleinte még nagyjából a már jól bevált arcvonású babákat öltöztették be és árulták limitált kiadásban, azóta egyedi arcfestést alkalmaznak és részletesebb ruhákat is készítenek az egyes babákhoz.

2001 és 2005 között, mintegy vérfrissítés gyanánt (ekkor kezdték kiadni a sokkal egyedibb kidolgozású (arc és ruha) babákat), megjelent egy alsorozat a Princess of the World. 2004 közepéig/végéig ezek Collector Edition ritkaságú babák, utána Pink Label. A sorozat tagjai:


2001

Princess of India

Princess of Frenc Court

Princess of Incas


2002

Princess of China

Princess of Ireland

Princess of the Nile


2003

Princess of Princess of Japan

Princess of South Africa

Princess of the Danish Court

Princess of the Portuguese Empire

Princess of the Vikings


2004

Princess of Ancient Greece

Princess of Ancient Mexico

Princess of Cambodia

Princess of England

Princess of the Navajo



2005

Princess of Holland

Princess of Imperial Russia

Princess of the Korean Court

Princess of Pacific Islands

Princess of the Renaissance

2006 és 2007 között volt egy újabb sorozat a Dolls of the World-ön belül, a Festivals of the World. A sorozat tagjai (nagyjából megjelenési sorrendben):

Chinese New Year

Carneval

Diwali

Oktoberfest

Kwanzaa

Cinco De Mayo

Irish Dance

2008-tól pedig visszatértek a Dolls of the World további babáinak kiadásához. Vannak köztük teljesen új ihletésűek (Amazon), és régebben is kiadott babák modernizált újra kiadása (Spain, France, Scotland, Italy, Russia).

2010-től pedig kiadásra került (eddig) 3 különlegesség, a Landmark Collection, ami nekem már kicsit túlzásnak tűnik. Ezekre a bábra olyan ruhát adtak, amik nevezetes épületeket mintáznak. Nincs meg bennük az a természetesség, amit például egy népviselet kölcsönöz a babának. Ez már mesterkélt.

Én is készülők egy cikk sorozattal hozzájuk, amiben leírom az általános tudnivalókat, és az észrevételeimet az egyes babákkal kapcsolatban.

Japán Barbie

Nagy rajongója vagyok a japán kultúrának, és nem utolsó sorban az animéknek (japán rajzfilm). Már a gyűjtői szenvedélyem kezdetén tudtam, hogy legalább egy kimonós babát akarok, csak még az nem volt biztos melyikhez tudok majd hozzá jutni. Sokféle kimonós barbie van, már régebben is csináltak, de az újabbakat a csinosabb, helyesebb pofi miatt mindig jobban szerettem. Ezért két lehetőség merült fel: a japán Happy New Year éa a Princess of Japan. (Bár van egy harmadik is, álmaim netovábbja, de ez a körülményeimhez képes lehetetlen: Maiko )

Na már most, mint említettem anyagilag nem vagyok a toppon, ezért jó darabig ki volt zárva mindkettő, bár sóvárogtam néha a képeik előtt. Egyik alkalommal barátnőm, aki szintén gyűjtő, felhívott hozzájuk, és megmutatta a rózsaszín kimonos csodát. Nagyon szép, még nézni is jó érzés. :) Kb. egy félévre rá megtudtam venni a Princess of Japant, egész jó áron. Ráadásul én pont ezt a sorozatot gyűjtöm. Így most barátnőmnek megvan az egyik, nekem a másik. :) Sőt, ahogy nézegetem őket, ami nekem van meg még jobban is tetszik, mintha nőiesebb lenne, a másik pedig kislányosabb. Bár lehet, hogy ezt már csak a "színkódolás" mondatja velem, mert ugye az egyik rózsaszínbe van öltözve a másik pirosba.