Mattel: A toy story

Tekintsünk egy kicsit a kulisszák mögé a Barbie gyártójánál:

Egy kis Barbie történelem

Egy (vagy akár többet is) egész könyvet meg lehetne tölteni a Barbie-val kapcsolatos "történelemmel". Már írtam korábban egy bejegyzést Ruth Handlerről, Aki megálmodta Barbie-t címmel. Ezért őt most hanyagolom. Illetve Barbie megjelenéséről és arcának festéséről is készült már egy bejegyzésem. Most inkább csak a különböző típusú babák kiadására térnék ki, de itt sem az összesre, mert belőlük is jóval több van, mint azt elsőre gondolnánk. És akkor még a gyűjtői (collector) kategóriákat nem is említem. Erről is bővebben egy régebbi cikkben.

Kedvenc babánkat mindig csak a becenevén (Barbie) említik, és sose a hivatalos teljes nevén, ami Barbie Millicent Roberts. Született: 1959 március 9-én, Willows-ban, Wisconsinban. 29 cm magas. Három éven belül eljutott Európába is. Ma már több, mint 150 országban kapható.

1961-ben Barbie egy bálon találkozott Kennel, és azóta elválaszthatatlanok. 1963-ban született legjobb barátnője, Midge. 1964-ben kapott Barbie először kis húgot, a tini Skipper személyében (később Skippernek is lettek barátnői). 1968-ban tett szert néger barátnőjére, Christie-re. (1968-ban jött az első beszélő baba is.) 1980-tól pedig kaphatók a világ babái (Doll of the World). 1988-tól kezdve ismeri Barbie Teresa barátnőjét (a barátok köre ennél sokkal tágabb, de ez a belsőkör). 1995-ben született Kelly húga, és 1999-ben Krissy, Barbie csecsemő húga.

2000-től többszörös megújulás is megfigyelhető. Változott a játék és a gyűjtői babák kivitelezése, és innentől fogva évente új Barbie filmet kapott a közönség, ami eleinte még olyan klasszikusokat dolgozott fel, mint a Rapunzel vagy a Diótörő.

Az elmúlt több mint 50 évben Barbie 100-nál is többféle munkakörben dolgozott. Több mint 70 tervező készített neki ruhát, olyan is akinek már volt neve a szakmában, és olyan is, akit Barbie ruháinak tervezése után ismert meg a világ. Évente kb. 120 különböző ruhát kap.

(Forrás: egy 2001-es Mattel Barbie katalógus és The New York Times)

A babák lelke

Egy kicsit elgondolkoztam a minap azon, amit barátnőim mondtak mikor nálam jártak és megnézték a babáimat. Nem csak Barbie-jaim vannak, hanem egy-egy porcelán baba is, és a régi játékbabáim is elöl vannak. A gyerektestű babákról mind azt nyilatkozták, hogy kicsit tartanak tülök a horrorfilmek hatására. Talán nem is mernének ők otthon tartani ilyet, mert félnének. Volt, aki egyik-másik Barbie-ra is hasonlót mondott. Említve lett, hogy a kóválygó lelkek a babákat szállják meg és hasonlók...

A lentebbi cáfolatomhoz, magyarázatomhoz egy kis előzmény: Kisgyerekkoromban sokszor kaptunk úgy babát a húgommal, hogy az a baba a hajszínünkhöz passzoljon. Húgom szőke, én vörös vagyok. Na, nem mindig volt vörös baba, sőt az esetek többségében nem volt, ezért én barnát kaptam, vagy ugyanolyant, mint a húgom. Amíg anyunk vett nekünk babát sokszor inkább egyformákat vett, hogy ne legyen veszekedés, később amikor már pénzt kaptunk vagy megkérdezték melyik tetszik jobban, akkor már nem akartunk pont ugyanolyant, ezért volt hogy ugyanabból a szériából húgom Barbie-t választotta én pedig Terezát vagy Midge-t (mindkettő barna, vörös Barbie nem lévén).

Mikor jobban elgondolkodtam, azon amit a barátnőim mondtak, ebből jöttem rá arra, amire akkor nem mikor nálunk jártak. Mindegyik baba, amelyiket megvettem (vagy kértem valamilyen alkalomra) valamiért megtetszett vagyis mindegyikben van egy kevés belőlem. Valami amit szeretek benne az engem is jellemez valamilyen formán. Vagyis engem tükröznek a babáim, és nem más lelke van benne. Bár előfordult már, hogy azért vettem szőke babát, mert a húgomra emlékeztettet. Nem veszem meg az összes szép babát válogatás nélkül. A gyűjteményemnek van egy saját jellege, amibe illeni fog a következő. Vagyis illenie kell hozzám.

De ha már a babák lelkéről beszélünk: Az első babák, akik életre keltek nem horror filmből származtak, hanem mesékből. Például Pinocchio, a Rendíthetetlen Ólomkatona, a Diótörő... És mint tudjuk Pinokkió egy életvidám kisfiú lett és nem mészáros. Egyébként Pinocchio legendája is lehet, hogy onnan ered, hogy az idős emberek gyakran maradnak egyedül, magányosan és egy kis háziállat vagy akár egy baba is lehet olyan nekik mint a családjuk, akinek kiönthetik a szívüket, még ha nem is válaszol. (Pinocchio „apja” Jepetto is egy egyedül élő öregember volt.) Sőt, van hogy ezeknek több mindent elmondanak, mint nekünk, akik válaszolni tudunk. Nem egyszer előfordult már velem, hogy hallom nagyapámat a kutyával beszélni, és ebből jövök rá, hogy mit vár el tőlem.

Bár hallottam már babonákat, arról hogy az eltávozott rokonok lelkei beköltöznek a féltve őrzött babákba. Azonban akik eddig ezt előadták nekem egyáltalán nem akartak megijeszteni a hazajáró szellemekkel, sőt mosolyogtak miközben mondták és inkább megnyugtatásnak szánták, hogy a babák szemén keresztül figyelnek minket az eltávozott szeretteink. Ezért is kell nagy becsben tartani.

Csak a mai horrorfilmeknek és popkultúrának a hatása, hogy a lelkünk mélyén félünk a babától, akinek emberi alakja és tekintete van. De ha belegondolunk akkor az embert visszatükröző egyébdolgoktól is féltek/félnek az emberek, mint a tükör vagy a fénykép. Féltek attól, hogy csapdába ejtik ezek a tárgyak a lelkeiket. Mára pedig teljesen hétköznapi használati tárgyak. Pedig régen a tükör is nagyon drága volt, azért mondták, hogy hét év balszerencse ha eltörik, mert sokba került, és kerül a pótlása. Szerintem ma már senkinek nem jut eszébe félni, ha fényképeszkedik vagy ha tükör elé áll. De ha egy baba elé akkor már más a helyzet. Talán azért mert kevesebb babát látunk az életünk során, mint tükröt és fényképet?

Millenniumi évfordulóra készített Barbie-k

A 2000-es év tiszteletére készítették az első babát a sorozatból. Ő Barbie 2000. Az utána következő években is elkészítették az évbabáját, és megszakításokkal, de a mai napig kiadják. A ruhájukon vagy valamilyen kiegészítőjükön szerepel az évszám. A sorozat tagjai: 2000, 2001, 2002, 2003, 2007 és 2008. A 2008-as év babáját kivéve mindegyik babát kiadták afroamerikai változatban is.

Nekem a 2003-as év babája van meg (lásd a képen). Nagyon szép, és benne volt az első 5 babám között, amiket begyűjtöttem. Egész jó vétel volt, mert megvártam a boltba ahonnan szereztem, amíg beszerzési árra le nem értékelik, vagyis kb. a felére mint amennyiről az ára indult. Szereztem így egy-két babát, bár nem volt annyira jó taktika, mert így az eladóknak nem volt értelme tartani, és már évek óta nem is hoznak.

Gyönyörű uszályos, levendula lila nagyestélyie van, aminek a vállpántján lévő csatnak van 2003-as formája. A haja szorosan össze van fogva, és 3 csigába végződik. Illetve kétoldalt egy-egy huncut loknit szabadon hagytak. Ezüstszínű fülbevalója harmonizál a vállcsattal és a ruhadíszítésével. És persze az ilyen ruhák mellöl elmaradhatatlan a stóla.

A 2003-as kiadásból nem csak a szöszi és afroamerikai baba készült el, hanem egy úgy nevezett Treasure Hunt doll is. Amíg a többi Collector Edition (2007-től Pink Label), vagyis világszerte csak 30.000 darab volt kapható belőle, addig ez Limited Edition és ebből csak 2500 darab készült. Annyiban különbözik még a sima kiadástól, hogy vörös a haja.

Néha a Mattel (Barbie gyártója) kiadja ugyanazt a babát, ugyanazzal a testtel és ruhával, de más hajszínnel, és az egyik jóval ritkább és drágább a másiknál. Persze ez a gazdag gyűjtöknek van, hogy úgy érezzék minnél ritkább babájuk van. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem lennék elégedett azzal a platinum label vagy limited edition babámmal, (ha telne rá,) ami szinte egy az egybe úgy néz ki, mint a nála sokkal gyakoribb pink/gold label vagy collector edition.

Aki megálmodta Barbiet - Ruth Handler

A Barbie baba megálmodója Ruth Handler (1916-2002) volt még az ’50-es évek végén. Ruth férjével együtt kislányát nézte, ahogy papírbabáival játszik. Csakhogy a papírbaba nem volt tartós, használata közben hamar elszakad, vagy összegyűrődik. (Még nekem is volt, nem túl praktikus.) Ruth, ötlet gazdag asszony lévén, elhatározta, hogy készít lányának egy hosszútávon használható babát. Férjével leültek és Eliot (a férj) elkezdte rajzolni a babát, ahogy felesége leírta neki. Legyen szőke, mert a lányok többsége szőke szeretne lenni, ne legyen túl fiatal, de idős se, vagyis legyen annyira fejlett, hogy már mellei vannak, és olyan szép arca, mint az egyik környékbeli kislánynak. A férjének eleinte nem tetszett, hogy egy babának mellei és túl szép pofija legyen, de ráhagyta a feleségére.

A babát ezután még nem készítették el rögtön. A terveket csak berakták egy fiókba. Aztán egy rokonuk ausztriai látogatásán észre vette egy az általuk megálmodott babára nagyon hasonlító játékot, ami Ruth-ban riadalmat keltett, de férje megnyugtatta, hogy amit ők kitaláltak az sokkal szebb. Ez után elhatározták, hogy elkészítik a babát, aki lányuk, Barbara után kapta a nevét. Akkoriban még csak a garázsukban készültek a példányok. Az 1959-es amerikai játékvásáron mutatták be először a nagyközönségnek, és hamar kapós lett. Barbie nem maradhatott sokáig pár nélkül, így megalkották neki Kent, aki fiúk nevét kapta.


A hetvenes évek közepéig tehetős embereknek számítottak, csakhogy 1975-ben kitúrták őket saját üzletükből, és mivel minden pénzüket a vállalkozásba fektették, ezért vagyonuk is oda lett. Egyik napról a másikra nem tudták miből fognak megélni, és ezekben az időkben Ruth egy csalási ügybe keveredett, és a büntetés a maradék pénzüket is elvitte. Nem sokkal ezután Ruth-nál mellrákot diagnosztizáltak, és közölték vele, hogy le kell venni az egyik mellét. A műtét sikeres volt. Viszont Ruth-nak nem voltak elfogadhatók a kapható protézisek, úgyhogy alapított egy műmellgyártó céget. Tíz év után nyugdíjba vonult, és egy átlagos öregasszonyként halt meg Los Angelesben.

Gyermekei így nyilatkozták róla:
„Anyám olyanná teremtette Barbie babát, amilyen barátnőt, anyát szeretett volna. Tudom, mivel idős asszonyként is képes volt órákon át ölelgetni egy ilyen műanyag játék babát. Azt hiszem, apám mellett a Barbie-k voltak az ő igazi társai.”

Változó Barbie pofi

Ahogy változik a divat, úgy változik Barbie kinézete is.

Az egy időben kiadott babák arcvonásai gyakran voltak egyformák vagy nagyon hasonlók. Erre láthattok most lentebb egy kis bemutatót, illetve olvashatjátok írásos elemzésem.

Eleinte még úgy nézett ki Barbie arca, mint egy hollywoodi, érett színésznőé, a csábos pillantásával. De a színésznő pofival párhuzamosan, vagy nem sokkal utána már futottak a helyes, mosolygós, piros pozsgás arcocskájú fiatal nők. A fenti megállapításra csak a netet böngészve jutottam, és amire még a 2006-os kiállításból emlékszem. Sajnos fényképezőgépet akkor nem vittem, hogy megörökítsek egy-két szépséget. Viszont a '90-es évek elejéről / közepéről már vannak tapasztalataim, és babáim is.



A képekre hivatkozva, és általánosítva jellemzem most a babák arcának változását a 90-es évektől. A '80-as évek végén / '90-es évek elején nézett ki a babák arca úgy, mint a második képen látható, egészen pontosan 1995-ben kiadott German Barbie 2nd Editionnak. Nevetésre álló száj, vékony, rózsaszín ajkak, világos kék szem és szemhéj, indigóval kihúzott szemöldök és szempillák alul is felül is, és barna szemöldök. Az alatta lévő 1996-ban kiadott Norwegian Barbie, ettől csak annyiban tér el, hogy már elkülönülő szemöldök és szemhéj festéke van, az alsó szempillája már nem indigóval, hanem barnával van kihúzva, valamint a barna szemöldök is vastagabb, mint az utána kiadottak többségének egy ideig. Ez az előbbi baba típus évekig változatlan maradt.




2000-2003 egy átmenti, vízválasztó időszak volt, ami talán a két egymást követő Holiday Angel-ön látszik a legjobban. A 2000-ben kiadott angyalka még jobban hasonlított elődeire: kék szem, mosolygós arc, a rózsaszín ajkak közül kivillanó hófehér fogak. Ellenben a smink már kezd hangsúlyosabb lenni, már nem indigó kékkel van kihúzva a szeme, hanem feketével, és a szemhéj és szemöldök festéke is hangsúlyosabb. A Holiday Angel 2 már inkább az újabb kiadásokra hasonlít abban, hogy nincs még egy másik babának pontról pontra ilyen arca, mint neki. Már nem kék szeme van, egyedi a sminkje, komolyabb az arca, már csak a szemével mosolyog, mint Mona Lisa, a szája csukva van, mint a profi fotón a modelleknek, a bőrének árnyalata is egyedi.



Vagyis nagyjából a 2000-es évek elejétől nőcisebbek és egyedibbek lettek a Barbie babák. Főleg a gyűjtősek körében, mert azért a játék babák között még mindig van egy bizonyos séma.




2001 tájékán jelennek meg azok a jellegzetes népviseletbe öltöztetett és népcsoportjának arcvonásait viselő babák, amiket én úgy szeretek, a világ hercegnői, és ünnepei. Nagyjából ekkor jelentek meg a '60-as években kiadott babák arcvonásait öröklő Fashion Model Collection babái is. Ezek többsége nekem valahogy nem tetszik a kigűlledő szemei, és a ravaszkás, lenéző tekintette miatt. Viszont a Siren valahogy nagyon megtetszett. Azt hiszem ennek az lehet az oka, mert odáig vagyok az apró kis részletekért, mint a harisnya, kesztyű, ékszerek, prém...


És akkor még nem is említettem a legújabb típusú (és elég torz) Barbie szériát a "My Scene"-t. Ezeknek a babáknak az arcukon alig fér el a túl sminkelt szem és feltöltött ajkú száj.

Gyerekkori vágyam - az egyiptomi hercegnõ Barbie

Amikor kis lány voltam még nem nagyon tudtam megkülönböztetni a gyűjtős Barbie-t (collector) a játékbabától. Emlékszem hogy voltak nagyon szép babák, amikre anyukám azt mondta, hogy nagyon drága és szó sem lehet róla. Tipikus, én már kisgyerekkorom óta a legértékesebb, és legdrágább cuccokat szúrom ki! Ez a vesztem, mert pénzünk az viszont nem sok van.

Volt egy matricás albumom (még mindig megvan - lásd fenti és lenti képeken), amibe a gyűjtős babák aranykeretes képpel kerültek be, és ezek a képek voltak a matricák közül is a legritkábbak. Gyerekkorom kedvenc filmje a Kleopátra volt, egyáltalán ami Egyiptommal kapcsolatos az a mai napig nagyon vonz. És ebben a matricás albumban volt egy aranykeretes egyiptomi baba. Ez még a 90-es években kiadott régi típusú volt, de azonnal megtetszett. Azóta is szeretném megszerezni, bár már nem tudom melyiket szeretném inkább a régit vagy az újat? Vagy mindkettőt? :)

Hogyan kezdődött a konkrét gyűjtői szenvedélyem

Még kislánykoromban barbiztam, de aztán tini fejjel leszoktam róla. A középiskolai ballagásomra kaptam egy kínai hercegnő babát, mert szeretem az exotikus és távol-keleti kultúrákkal kapcsolatos dolgokat. Nem sokkal ezután, 2006-ban a Syma csarnokban volt egy Barbie és Lego kiállítás, és itt találkoztam először ezekkel a szépségekkel, amiket aztán a weben is megcsodálhattam, a Barbiecollector.com-on. Menthetetlenül bele szerettem ezekbe a gyönyörű babákba.

Egyébként a kiállításon még egy-két régi játékbabámat is megtaláltam, amik még szintén meg vannak. :)

Mondjuk az is igaz, hogy nem tetszik mindegyik gyűjtős baba válogatás nélkül. Egyrészt anyagilag sem engedhetem meg magamnak, másrészt hozzájutni sem könnyű, harmadrész pedig az évente kiadott babáknak csak a kis része felel meg a "kényes" ízlésemnek. Elsősorban a világ babái (Doll of the World) sorozatot gyűjtöm, és a szebb nagyestélyiseket, illetve ha valami még megtetszik és hozzáférek.